A szoláriumozás története
Ha Ön szolárium üzemeltető, akkor biztosan széles ismeretekkel rendelkezik a szakmáról, de talán még Ön sem tudja, hogy honnan indult ez a napjainkban nagy népszerűségnek örvendő és jövedelmező szépségipari szolgáltatás. A történelmi háttér ismerete hasznos lehet akár egy vendéggel történő beszélgetés alkalmával is, hiszen ez még inkább meggyőzi vendégeinket a hozzáértésünkről.
Az ipari forradalmat megelőző évszázadokban a fehér, sápadt bőr a felsőosztálybeliek kiváltsága volt. A nemesi életet jellemző társadalmi és szabadidős tevékenységek belső terekben – báltermekben, szalonokban - zajlottak. A sötét, lebarnult bőr a jobbágyi, földműves életvitelre utalt, olyan emberekre, akik nap mint nap a földeken robotolnak. Korábban – az ókori Görögországban, Rómában, vagy a középkorban – a nemesség mérgező hatású fehérítőszereket is használt bőrük világosabbá tételére.
A trend az ipari forradalmat követően kezdett megfordulni. A XIX. századi Nagy-Britanniában jelentős urbanizációs folyamat vette kezdetét, melynek következtében a korábban mezőgazdaságban dolgozó vidékiek zsúfolt nagyvárosok szűk lakásaiba kényszerültek. Vidéki életformájukat felcserélve, ezek az emberek most mély érc- és szénbányák tárnáiban és gyárlétesítményekben kezdtek el dolgozni. Az ipari termelés miatt az utcákat elborította a szmog és a korom, ezért a munkások szabadidejükben otthonaikba zárkóztak. A természetes fény nélkül élő gyermekek többségénél angolkór és más csontdeformitások jelentkeztek, mígnem 1890-ben Theobald Palm felismerte, hogy a napfény döntő fontosságú a csontok fejlődésében. Egy évvel később John Harvey Kellogg – aki a kukoricapehely feltalálását is jegyzi – megalkotta „az izzólámpafürdőt”, melyet fel is állítottak a Buckingham Palotában, hogy VII. Edward király használhassa a köszvénye ellen.
A mi szempontunkból érdekes történet 1903-ban kezdődik, amikor a lakossági és ipari felhasználású világítási rendszereket fejlesztő német Heraeus cég feltalálta az UV-lámpákat. Felismerték, hogy az általuk megalkotott fénysugárzók nemcsak a látható fénytartományban sugároznak, hanem ultraviola fényt is képesek kibocsátani. Az első gyártásban készülő UV-lámpák gyógyászati célokra készültek 1906-ban és angolkórban szenvedő betegeknél alkalmazták őket, mely felhasználás segítséget nyújtott számukra a csontok megerősítéséhez. Az ultraviola-sugárzás ugyanis bizonyítottan hozzájárul szervezetünk D-vitamintermeléséhez, ami elősegíti a kalcium csontokba történő beépülését.
Az 1920-as években Coco Channel egy francia Riviérán tett látogatása után napbarnítottan tért vissza. Barna bőre nagy tetszést váltott ki rajongóiból, olyannyira, hogy egyenesen úgy akartak kinézni, mint ő. Ekkoriban lett ismert Josephine Baker „karamellbőrű énekesnő” is Párizsban. Aki őt bálványozta, az bálványozta az ő barna bőrét is. E két francia idol egycsapásra divatossá, népszerűvé és trendivé tette a barnaságot. A barnaság az egészség és a luxus szimbóluma lett.
Az 1950-es években megszületett a mai napig töretlen népszerűségnek örvendő strandviselet, a kétrészes fürdőruha, ismertebb nevén a bikini. Ennek a divattörténeti mérföldkőnek tekintett ruhadarabnak köszönhetően egyszerre robbanásszerűen növekedni kezdett a napfürdőzés és az aranybarna bőrszín népszerűsége.
Az első szoláriumokban használható UV-lámpa egy véletlen felfedezésnek köszönheti létezését. 1970-ben a szoláriumozás atyjaként is emlegetett Friedrich Wolf német tudós azt kezdte el vizsgálni, hogy a mesterséges úton előállított UV-fény milyen hatással van az atléták teljesítményére. Eközben felfigyelt egy érdekes mellékhatásra: az ily módon kezelt sportolók bőre lebarnult, majd felismerésén felbuzdulva megalkotta az első készüléket, mely anélkül volt képes barnítani, hogy bőrünket napfény érné. Találmányát 1978-ban az Egyesült Államokban is bemutatta, ahol nagy érdeklődést váltott ki és rövid időn belül megszületett a szoláriumipar. Friedrich Wolff cége a Wolf Industries hamarosan testvére, Jorg kezébe került és ezzel a lépéssel megalakult a szakma egyik nagy úttörőjének számító Cosmedico vállalat.
Az első magasnyomású lámpákkal szerelt szoláriumgépek Európában készültek az Ultrabronz és a JK-Ergoline vállalatok gyártásában a 70-es évek második felében, melyek a 80-as évekre az Egyesült Államokban is megjelentek.
Működési elvét tekintve a legtöbb modern szolárium megfelel az évtizedekkel ezelőtti őseinek, azonban sok egyéb mellett a lámpák gyártási technológiája és a készülékek elektromos felépítése sokat fejlődött a kezdeti idők óta.